Japán hangszerek
2008.04.16. 16:46
Shakuhachi
A Shakuhachi japán bambuszfurulya, a kínai hsziao későbbi változata. A befúvónyílásnál kifelé ferdén metszett hangszer széléhez kis borostyán- vagy csontdarabot illesztenek, amely alkalmassá teszi finom hangárnyalatok megszólaltatására. Kiöblösödő vége, a tölcsér a madake bambusz szárának gyökér közeli részéből készül. A hangszer teste a kiöblösödő végénél természetesen meghajlik, vagy mesterségesen meg van hajlítva.A VI. században került Japánba Indiából. Indiában még öt ujj-hely (lyuk) volt rajta, de Kínában ez már hatra emelkedett. Ezután még egy lyukkal szaporodott Japánban, miközben a hangszer meg is hosszabbodott. Japán egyik vezető hangszerévé vált az évszázadok során.
Koto
A koto mintegy 1200 éve jelent meg Japánban, és Kínából, de eredetileg a nyugati világból származik. Ez a földön fekvő pengetős hangszer kicsit kevesebb mint két méter hosszú, és kissé hasonlít a citerához. A Heian-korban az eredeti öt-hat húrt már tizenháromra növelték, továbbá később sokféleképpen fejlesztették és módosították a hangszert.
Shamisen
A shamisen egy háromhúros, pengetős hangszer és leginkább egy meghosszabbított bendzsóhoz hasonlít. Valószínűleg Kínából származik, és először a XVI. század közepén jelent meg Japánban. Az Edo-korszak legelterjedtebb és legjellegzetesebb hangszere volt. Még manapság is használják a Bunraku és a Kabuki színházakban. A magas színvonalú játék a shamisenen az egyik alapkövetelmény a geisha képzés és geishavá válás során.
|